Izgatottan készültünk Eszékre 2023. március 16-án, mert kilencedikes korunkban jártunk ott utoljára. A covid miatt kimaradtak évek, így nem volt lehetőségünk azóta, hogy találkozzunk helyi barátainkkal.

Ötödévesként már gyakorlott diákutazók vagyunk, és most még két kilencedikes osztály is csatlakozott hozzánk erre a kirándulásra. A zimankós reggel után szerencsére később az időjárás kegyes volt hozzánk, így verőfényes napsütésben tölthettük a napot.

Először Rétfalun álltunk meg, ahol megkoszorúztuk Antal Mihály volt 1848/49-es országgyűlési képviselő emléktábláját a Népkör Magyar Kultúregyesület székházának falánál, stílusosan a Petőfi Sándor utcában. Habár a parkolással, az utca megközelítésével a súlykorlátozás miatt akadtak kisebb gondok, hamar elfeledtük azokat, ahogy meghallottuk, hogy a helybeliek örömmel köszöntenek bennünket magyar nyelven. Megtudtuk tőlük, hogy a Népkör Magyar Kultúregyesület 1946-ban alakult meg Eszéken. Kezdetben a belvárosban volt a székhelyük, majd az ’50-es években vásároltak egy épületet a rétfalusi Petőfi utcában. Később átköltöztek az egykori magyar iskola épületébe és itt van a székhelyük ma is. Megalakulásuk óta folyamatosan működnek, a háborús évek (1991-95) alatt is tevékenykedtek és abban a nem könnyű időszakban is megülték a horvát és a magyar nemzeti ünnepeket. A kedves helybeliek rögtönzött vezetést is tartottak volna a református templomnál, de buszunk tilosban parkolt, így csak arra volt időnk, hogy meghallgassuk Fenyvesi tanárnő rövid ismertetőjét, majd indultunk az iskolához.

Az Iskolaközpontban Andócsi János igazgató úr fogadott bennünket és tartott egy rövid tájékoztatást az iskolaközpont életéről, a horvátországi magyarok helyzetéről, majd nagy büszkeséggel vezetett végig bennünket a komplexumban.  Irigykedve néztük a modern kollégiumot, a tormatermet, és élveztük azt az őszinte barátságot, amit már nem először tapasztaltunk. A csoportképen eggyel többen vagyunk, mivel egy helyi diáktársunk is csatlakozott hozzánk kópés mosollyal.

Ezután városnéző séta keretében megnéztük a régi barokk főteret, a várat, az ágyúkat, a Dráva partot, ahol meglepve vettük észre a futópályát, miközben megcsodáltuk a virágzó fákat.

A főtéren kaptunk szabadprogramot, majd visszafelé a szecessziós házakban gyönyörködtünk.

A buszon helycserés támadással a kilencedikesek ülhettek a „királyi” helyekre. Vidáman telt a hazaút. A napsütéstől kipirulva és új élményekkel gazdagon érkeztünk vissza.

Végzősként ez volt a búcsúutazásunk. Köszönjük azt a számtalan lehetőséget, amit külhoni magyar diákok, iskolák megismerésére kaptunk (Rimaszombat, Eszék), valamint azt is, hogy itthoni városokat, nemzeti emlékhelyeket kereshettünk fel (Keszthely, Székesfehérvár, Veszprém) a Rákóczi Szövetség diákutaztatási pályázatának köszönhetően. Hiányozni fog ez a sok élmény, a barátok, de amikor csak tehetjük, a világhálón tartjuk majd a kapcsolatot.

Pécsvárad, 2023.03.20.                                               Dóczi Dorka tanuló

További képek a galériában