Egymásra támaszkodva minden könnyebb. Még egy hosszúnak ígérkező magyaróra is a tél legvégén, akkortájt mikor lopva rügyet bontanak a fák és mi éppen rendületlenül bandukolunk a romantikus szerzők erdején keresztül ameddig a szem ellát a legbelül megragadható lényegig. Odakint ugyanis a legtöbb minden könnyebb. Még ha nem is érezzük rögtön, idővel úgyis belesimulunk a nem várt rendbe. A természet hívogató rendjébe.